Elkészítése: mindig a tészta kifőzésével kezdjük, mert az kb 8 perc (al dente állagot kapjunk). Felforraljuk a vizet, sózzuk és mehet bele a száraz tészta ( természetesen ha frisset főzünk, akkor nem ez a sorrend) olajat NE tegyünk a vízbe, nem kell. Amíg a tészta fő, kikeverjük a tojásokat, kevés sóval, borssal és reszelt sajttal ( a sajtból hagyjunk a tészta tetejére is). Majd összekockázzuk a szalonnát, egy kevés olívaolajat öntünk a serpenyőbe és zsírjára sütjük a szalonnakockákat. Amíg sül beledobjuk az összenyomott fokhagymát, de ki is vesszük a zsírból, mert csak az íze kell. Elzárjuk a lángot, hagyjuk kicsit hűlni. Közben a megfőtt tésztát leszűrjük, a főzővízből egy keveset elteszünk. A kifőtt tésztát összekeverjük a szalonnával és a zsírjával, rámerünk egy keveset a főzővízből, majd ráöntjük a tojásos keveréket is, és alaposan összeforgatjuk. Vigyázzunk ne legyen túl forró a tészta, mert nem rántottát szeretnénk kapni, hanem egy krémes állagot, ami mindenhol egyenletesen bevonja a spagettit. Végül még egy kevés főzővízzel lágyítjuk, tányérra halmozzunk a tésztát és ráreszelünk sajtot, megszórjuk még egy kevés borssal és ennyi.:)
Imádom!
2 megjegyzés:
Egyszer ki fogom próbálni így, eredetiben is. Ha Zember nem lesz itthon...
Ő ugyanis olyan jó tejszínesen szereti. Pedig már felvilágosította az olasz cimborája, hogy a csóré szénégetőknek aztán nem volt tejszínük.
Erről beugrik a Vérmesék című film, ahol az olasz család menekül a maffia elől és a tanúvédelem keretében egy francia városkába telepítik őket. Ott mérgelődik anyuka rajta, hogy milyen sz*r már a francia konyha, mert minden tocsog a tejszínben, meg vajjal főznek olívaolaj helyett, aztán csodálkoznak, ha nem bírja a szívük. :-D
Ez a különbség a francia és az olasz konyha közt tömören! :-D :-D
Mi lenne, ha legközelebb Magyarországon próbálnák elrejteni őket? :-D
Javaslom, ezt a változatot. Én is tejszínnel készítettem addig, amíg először nem ettem ilyent Assisiben. Az a helyzet, hogy a tejszínes carbonárát ismertem csak, a másikról az eredeti változatról, mégcsak nem is hallottam addig. Pont úgy vagyok vele most már, mint a pizzával, azt a vékony kemencében sültet imádom, a magyar vastagot azóta valahogy nem szeretem megenni. A fene a belemet! :):)
A francia konyha is jó, én pl imádom, de az olasz az nagy szerelem. :):):)
És egy jó magyaros lecsó, vagy pörkölt? :):):) Az se kutya! :):)
Megjegyzés küldése