2011. március 1., kedd

rántott busa

Nem tudom miért idegenkedtem ettől a haltól.
Igazán soha életemben nem kóstoltam még,  pedig számtalanszor elmondták, mennyire egészséges a husa.
Kínában őshonos. Ez a példány, amiból a mai ebédet készítettem, 27 kg-os volt és a Dunából került az asztalunkra.
A horgász, aki kifogta, ellátott jótanáccsal, csakúgy, mint a menyhal esetében.
Ez a hal, megtisztítva, felszeletelve, 24 órát állt a felhasználás előtt, vegetás-borsos-babérleveles-fokhagymás  tejben. Azt hiszem ez a titka annak, hogy a hal husa a harcsáéhoz hasonlatos lett. Szó nem volt itt szálkáról, vagy száraz, ehetetlen húsról. Nagyon finom, zamatos étel lett belőle.

A hagyományos módon paníroztam, a liszt azonban, kukoricaliszt volt. Majonézes krumplisalátát készítettem mellé, valamit jégsalátát, szendvicsparadicsommal.

5 megjegyzés:

Ircsike írta...

Nagyon szeretem a busat!
Szerencses vagyok, hogy messze elek Toled, mert igencsak fogyott volna a busa! :-D

Marika néni írta...

hmmm, ettem már busát, szálkás volt és íztelen...
ezek szerint formába lehet hozni

Sünmalac írta...

Hogyhogy kukoricaliszt? Te is gluténmentesen eszel?

gondaanyu írta...

Rántott busó ???

Elf írta...

az ember megnézi a két kajás blogodat és elhatározza, hogy megfőz mindent :):):) ha egyszer...